1. fejezet - 1. rész: Felvételi, avagy így csinálják a Lynch-ek

- Ross szemszöge -

- Ma megyünk, ma megyünk, ma megyünk! - rohan ki a szobájából Rydel, közben egy puszit nyom az arcomra, majd levágódik az asztalhoz és elkezdi inni a narancsléjét.
- Na, ha ezt fogod művelni, akkor én inkább nem is megyek - jelenti ki drága bátyám, miközben ő is leül közénk.
- Csak örül, hogy végre mások előtt is énekelhet. Miért zavar ez téged ennyire? - fordulok felé, miközben anya leteszi elénk a müzliket.
- Engem az zavar, hogy a 14 éves húgom egy 5 éves szintjén áll. De ő baja, én viszont jó messzire kerülni foglak mind a kettőtöket, mert nem szándékozok beégni rögtön első nap - jelenti ki. Már épp kezdenék el kiabálni vele, de aztán rájövök, hogy semmi értelme nincs, úgyis kimagyarázna mindent. Komolyan,ez a gyerek még a csillagokat is ledumálja az égről.
- Gyerekek, ha ettetek, akkor öltözzetek fel és indulunk is - simít végig a csámcsogó Delly hátán anya, majd elmegy.
- Ú, én alig várom, hogy találkozzak a sztár tanárokkal. Imádom mind a négyőjüket és persze Allison Holker-t is. Ahj, bárcsak olyan jól táncolnék, mint ő! Ú, és vajon tetszeni fog nekik a hangom, nagyon szeretném, hogy felvegyenek! - hadar Rydel, Riker meg inkább a fejét fogva a szobájába megy. Szegény húgi, mint akit felhúztak. Pár perc múlva már én is a szobámban rángatom magamra a ruháim. Egy sima fehér póló, egy fekete farmer, a converse csukám és a bőrdzsekim társaságában megyek a bejárati ajtóhoz. Rydel-en a szokásos rózsaszín tüll szoknyája, egy fekete Hello Kitty-s ujjatlana és a pink tornacipője van. Riker, mint általában most is olyan, mint aki beesett a szekrényébe. Szakatt farmer, feltűrt ujjú pulcsi és a legősibb convers cipője.. Hát nem erőltette meg magát. Beültünk a kocsiba és a stúdióhoz hajtottunk. Bementünk és a kis váró helyiségben helyet foglaltunk.
- Te jó ég, milyen sokan vannak - suttogja Rydel.
- Nyugi, úgy is bejutunk - fogom meg a kezét.
- Az a lány egész kedvesnek tűnik - jegyzi meg egy kis idő után, a lány felé biccentve, aki felénk néz, majd ahogy észrevesz elkapja a fejét.
- Azt gondolom, hogy egy beszélgetésbe senki sem halt még bele - állok fel nevetve, de mire odaérnék a barna hajú lányhoz, drága bátyám máris bevetette magát és flörtölgetni kezdett vele. Nem baj, azért még odamegyek, végülis életemben nem érdekelt, mit mond a testvérem.
- Szia - köszön mosolyogva a lány, ahogy odaérek.
- Szia - mosolygok vissza rá. - Egyébként Ross vagyok, Ross Lynch - mutatkozok be.
- Laura Marano - árulja el ő is a nevét. Riker pedig egyre idegesebben néz rám, csak nem gyepál el itt. - Ti egyébként testvérek vagytok? - mutogat Riker és köztem.
- Sajnos igen...- jegyzi meg Rik.
- Igen, tesók vagyunk. És az a szőke tütüs lány is a tesónk, az ő neve Rydel - mondom.
- Azta, de szép neve van - néz a húgom felé.
- A Laura is gyönyörű név szerintem - mosolygok, mire már a bátyám nem bírja tovább és ott hagy minket.
- Köszönöm - pirul egy kicsit. Ez a lány valami eszméletlen aranyos, kis félénk.
- Lynch! - hallatszik a vezeték nevem, mire az egész család beindul a hatalmas helyiségbe.
- Majd még remélem találkozunk - köszönök el Laurától.
- Én is - mondja, mire berohanok én is.
- Sziasztok! Melyikőtök lesz az énekesünk? - mosolyog ránk a középen ülő Allison Holker.
- Mind a hárman - jelentem ki széles mosollyal az arcomon.
- Akkor mutatkozzatok be - mondja kedvesen.
- Ross, ha már így belelendültél - kezd bele mondandójába apa, de bólintok, hogy vettem a lapot.
- A nevem Ross Lynch, ő itt a húgom Rydel Lynch és a bátyám Riker Lynch. A szüleink Stormie és Mark Lynch. Innen Los Angeles-ből jöttünk, 16 - mutatok Riker-re. - 15 - mutatok magamra - és 14 évesek vagyunk - mutatok végül Delly-re. - Riker gitározik, Rydel zongorázik, én pedig gitározok, zongorázok és dobolok. Meg persze mindannyian énekelünk.
- Akkor köszönjük a szülőknek, most kimehetnek. És hallgatunk titeket - mosolyog Katy Allison jobb oldaláról.
- Kezdem én - int Riker, mire bekapcsolják a zenét.

- A mozgása, a stílusa, a hangja! Imádom! Nekem ő kell - néz Katy Allison-ra, aki nevetve biccent, hogy jöjjön a következő.
- A szőke pink kislányt szeretném hallani! Van egy olyan érzésem, hogy egy hullámhosszon leszünk - teszi maga elé a kezét Jennifer.

- Tehetséges táncos vagy remélem tudod - jegyzi meg Allison.
- És milyen jól énekel. Ki hitte volna, hogy a kis barbie babában ekkora erő van, így elsőre - nevet Jennifer, mire már Rydel úgy vigyorog, mint a vadalma.
- Na had halljuk szöszi! - int Allison, mire én is énekelni kezdek.

- Ha Katy-é a pulcsis szöszi, akkor enyém a bőrdzsekis! - emeli fel a kezét Pitbull.
- Köszönjük, hogy eljöttetek! Valószínűleg találkozunk még - int Allison, mi pedig integetve kimegyünk.
- Megcsináltuk! - kiáltom el magam, mire Rydel a nyakamba ugrik, Riker-rel meg lepacsizunk. Mostantól pedig csak várni kell, hogy bejutottunk-e vagy sem...