1. fejezet - 2. rész: Felvételi, önmagam vagyok (Laura Marano)

Sziasztok!
Sokan kértétek, hogy siessek ezzel a résszel, így megtettem :) Remélem tetszik!
Ja és mint láthatjátok beüzemeltem a chatet, így már ott is üzenhettek :)

- Laura szemszöge -

Nem tudok aludni, annyira izguluk a felvételi miatt. Nagyon szeretnék bekerülni, de ha beparázok tuti nem sikerül. Már lent kéne lennem és reggeliznem, de még mindig csak az ágyamban fetrengek és bámulom a plafont.
- Laura! - kiabál fel a nővérem, de nem reagálok rá. Éppen ezért pár perc elteltével már kopog is, majd benyit. - Mi a baj húgi? - ül le az ágyam szélére.
- Félek - ülök fel.
- Mégis mitől? Nálad jobb énekest nem ismerek - mosolyog. Hát igen, Vanessa mindig támogat. Főleg, hogy ő sok mindenhez nem ért amihez én viszont igen, így rajtam éli ki különböző álmait, vágyait...
Felkeltem és lementem reggelizni, majd az előre kikészített kék, térd fölé érő ruhámat vettem fel. Vanessa befontam halszálkafonásba a hajam, majd átdobta a copfot a jobb vállam felett.
- Azta, de szép itt valaki! - jön be apu a szobába. - Anyád büszke lenne rád, ha most látna - mosolyog.
- Tudom - sütöm le a szemeim.
- Nagyon hiányzik - böki ki Vanessa, mire apa megölel minket.
- Nekem is. De ez most Laura nagy napja, és anyátok is azt akarná, hogy vele foglalkozzunk - ad egy puszit a fejemre. Beszálltunk a kocsiba, mivel csak a szomszéd városig megyünk, annyira nem kell sietnünk. Legközelebb csak tankolni álltunk meg, aztán már csak a végállomás volt hátra, vagyis a stúdió. Bementünk, de még viszonylag korán volt, éppen ezért kevesen voltak. De ahogy telt az idő, úgy növekedett a gyerekek száma is. Egyszer csak három szőkeség lépett be az ajtón. Két fiú és egy lány. Kis idő elteltével a magas szőkeség felém indult, majd köszöntött.
- Szia. Riker Lynch vagyok - mutatkozik be.
- Szia, én meg Laura Marano - árulom el én is a nevemet.
- Tudod nem tudtam nem észre venni, hogy mennyire kitűnsz a tömegből és...
- Szia - köszönök a másik szőke srácnak, Riker-t félbeszakítva. Visszaköszönt, majd szóba elegyedtem vele. Igazán kedves srác, és nagyon helyes. Tutira olyan jól énekel, mint amilyen jól kinéz. Őket hívták be először a színpadhoz, én pedig visszamentem apáékhoz. Jó ideig bent voltak Lynch-ek, majd mikor kijöttek Riker rám kacsintott,mire csak egy erőltetett mosollyal bólintottam, ami látszólag Ross-nak nagyon tetszett, mert ahogy meglátta ezt a tettemet nevetni kezdett. Intett egyet, majd el is mentek.
- Marano!- hallom a nevemet a hangos bemondóból, mire a kis családommal betopogok.
- Sziasztok! - köszönt minket Allison az igazgatónő.
- Jó napot! - intek egy aprót.
- Te lennél Laura? - kérdi mosolyogva Katy, mire egy aprót bólintok. - Mutatkozz be kérlek!
- Rendben, a nevem Laura Marano. Ő itt az apukám Damiano Marano és a nővérem Vanessa Marano. Lakewood-ból jöttem, 15 éves vagyok. Zongorázok és gitározni tanulok - fejezem be.
- Köszönjük, akkor apukád és a nővéred kint megvárhatnak - mondja Enrique, mire apuék kimennek.
- Na had szóljon! - tapsol egyet Pitbull, mire elindul a zene...

- Stopi! Stopi! Stopi! - kiabálja hadonászva Katy, mire elnevetem magam. - A kis félénk lány a nagy hanggal - mosolyog, de még mindig rettentő hangosan mondja.
- Tényleg úgy tűnik, hogy ha énekelsz önmagad vagy - mosolyog rám Allison is. - Köszönjük, hogy eljöttél - int, mire kimegyek és Vanessa nyakába ugrok.
- Megcsináltad! Minden mozdulatod, hangmagasságod tökéletes volt! Az én tökéletes kishúgom - ölelget. Igaza van megcsináltam és jó voltam. Már csak az kell, hogy értesítsenek, hogy jöhetek és akkor minden a helyére kerül, mert úgy érzem én erre születtem...

1. fejezet - 1. rész: Felvételi, avagy így csinálják a Lynch-ek

- Ross szemszöge -

- Ma megyünk, ma megyünk, ma megyünk! - rohan ki a szobájából Rydel, közben egy puszit nyom az arcomra, majd levágódik az asztalhoz és elkezdi inni a narancsléjét.
- Na, ha ezt fogod művelni, akkor én inkább nem is megyek - jelenti ki drága bátyám, miközben ő is leül közénk.
- Csak örül, hogy végre mások előtt is énekelhet. Miért zavar ez téged ennyire? - fordulok felé, miközben anya leteszi elénk a müzliket.
- Engem az zavar, hogy a 14 éves húgom egy 5 éves szintjén áll. De ő baja, én viszont jó messzire kerülni foglak mind a kettőtöket, mert nem szándékozok beégni rögtön első nap - jelenti ki. Már épp kezdenék el kiabálni vele, de aztán rájövök, hogy semmi értelme nincs, úgyis kimagyarázna mindent. Komolyan,ez a gyerek még a csillagokat is ledumálja az égről.
- Gyerekek, ha ettetek, akkor öltözzetek fel és indulunk is - simít végig a csámcsogó Delly hátán anya, majd elmegy.
- Ú, én alig várom, hogy találkozzak a sztár tanárokkal. Imádom mind a négyőjüket és persze Allison Holker-t is. Ahj, bárcsak olyan jól táncolnék, mint ő! Ú, és vajon tetszeni fog nekik a hangom, nagyon szeretném, hogy felvegyenek! - hadar Rydel, Riker meg inkább a fejét fogva a szobájába megy. Szegény húgi, mint akit felhúztak. Pár perc múlva már én is a szobámban rángatom magamra a ruháim. Egy sima fehér póló, egy fekete farmer, a converse csukám és a bőrdzsekim társaságában megyek a bejárati ajtóhoz. Rydel-en a szokásos rózsaszín tüll szoknyája, egy fekete Hello Kitty-s ujjatlana és a pink tornacipője van. Riker, mint általában most is olyan, mint aki beesett a szekrényébe. Szakatt farmer, feltűrt ujjú pulcsi és a legősibb convers cipője.. Hát nem erőltette meg magát. Beültünk a kocsiba és a stúdióhoz hajtottunk. Bementünk és a kis váró helyiségben helyet foglaltunk.
- Te jó ég, milyen sokan vannak - suttogja Rydel.
- Nyugi, úgy is bejutunk - fogom meg a kezét.
- Az a lány egész kedvesnek tűnik - jegyzi meg egy kis idő után, a lány felé biccentve, aki felénk néz, majd ahogy észrevesz elkapja a fejét.
- Azt gondolom, hogy egy beszélgetésbe senki sem halt még bele - állok fel nevetve, de mire odaérnék a barna hajú lányhoz, drága bátyám máris bevetette magát és flörtölgetni kezdett vele. Nem baj, azért még odamegyek, végülis életemben nem érdekelt, mit mond a testvérem.
- Szia - köszön mosolyogva a lány, ahogy odaérek.
- Szia - mosolygok vissza rá. - Egyébként Ross vagyok, Ross Lynch - mutatkozok be.
- Laura Marano - árulja el ő is a nevét. Riker pedig egyre idegesebben néz rám, csak nem gyepál el itt. - Ti egyébként testvérek vagytok? - mutogat Riker és köztem.
- Sajnos igen...- jegyzi meg Rik.
- Igen, tesók vagyunk. És az a szőke tütüs lány is a tesónk, az ő neve Rydel - mondom.
- Azta, de szép neve van - néz a húgom felé.
- A Laura is gyönyörű név szerintem - mosolygok, mire már a bátyám nem bírja tovább és ott hagy minket.
- Köszönöm - pirul egy kicsit. Ez a lány valami eszméletlen aranyos, kis félénk.
- Lynch! - hallatszik a vezeték nevem, mire az egész család beindul a hatalmas helyiségbe.
- Majd még remélem találkozunk - köszönök el Laurától.
- Én is - mondja, mire berohanok én is.
- Sziasztok! Melyikőtök lesz az énekesünk? - mosolyog ránk a középen ülő Allison Holker.
- Mind a hárman - jelentem ki széles mosollyal az arcomon.
- Akkor mutatkozzatok be - mondja kedvesen.
- Ross, ha már így belelendültél - kezd bele mondandójába apa, de bólintok, hogy vettem a lapot.
- A nevem Ross Lynch, ő itt a húgom Rydel Lynch és a bátyám Riker Lynch. A szüleink Stormie és Mark Lynch. Innen Los Angeles-ből jöttünk, 16 - mutatok Riker-re. - 15 - mutatok magamra - és 14 évesek vagyunk - mutatok végül Delly-re. - Riker gitározik, Rydel zongorázik, én pedig gitározok, zongorázok és dobolok. Meg persze mindannyian énekelünk.
- Akkor köszönjük a szülőknek, most kimehetnek. És hallgatunk titeket - mosolyog Katy Allison jobb oldaláról.
- Kezdem én - int Riker, mire bekapcsolják a zenét.

- A mozgása, a stílusa, a hangja! Imádom! Nekem ő kell - néz Katy Allison-ra, aki nevetve biccent, hogy jöjjön a következő.
- A szőke pink kislányt szeretném hallani! Van egy olyan érzésem, hogy egy hullámhosszon leszünk - teszi maga elé a kezét Jennifer.

- Tehetséges táncos vagy remélem tudod - jegyzi meg Allison.
- És milyen jól énekel. Ki hitte volna, hogy a kis barbie babában ekkora erő van, így elsőre - nevet Jennifer, mire már Rydel úgy vigyorog, mint a vadalma.
- Na had halljuk szöszi! - int Allison, mire én is énekelni kezdek.

- Ha Katy-é a pulcsis szöszi, akkor enyém a bőrdzsekis! - emeli fel a kezét Pitbull.
- Köszönjük, hogy eljöttetek! Valószínűleg találkozunk még - int Allison, mi pedig integetve kimegyünk.
- Megcsináltuk! - kiáltom el magam, mire Rydel a nyakamba ugrik, Riker-rel meg lepacsizunk. Mostantól pedig csak várni kell, hogy bejutottunk-e vagy sem...

Trailer

Sziasztok Vattacukraim! Hamarosan érkezik az első fejezet első része, de addig is meghoztam a blog trailer-jét. Remélem tetszik:)

Bevezető

Üdvözlök mindenkit itt a The School of The Sing-ben!

Tizenhat diák, négy tanár és egy igazgatónő kíséri végig utunkat a hírnév sétányán. Sikerek, csalódások, szerelmek és barátságok, ellenségek követik az itt tanulók lépteit. Nyolc és tizenhét év közötti gyerekek jelentkeztek ide, akik hangjuk megcsillogtatásával érik el céljukat, vagyis a bekerülést az iskolába. Fél évig, júliustól decemberig, járnak be a gyerekek az órákra. Hogy kik ezek a szerencsés fiatalok? A Felvételin kiderül!